Pár cseppnyi romantika

Összes mutatása

Pár cseppnyi romantika

43047864_2220566214894400_4191453086608261120_o

Pár cseppnyi romantika

Tulajdonképpen ismerkedésünk zökkenőmentes volt. Hullámvölgyek nélküli, stabil, fokozatos. Sírás-rívástól mentes, átkozódástól, összeveszésektől mentes. Nyilván nem nulláról kezdtük, néha meg-megkörnyékeztük egymást már korábban is. Bulikban, amikor elegem lett a másikból, ünnepekkor, amikor szentimentálisabb, emelkedettebb hangulatban van az ember.
Tavaly ősszel, csaknem egy éve azonban megkérdőjelezhetetlenül toppant az életembe. Mit toppant, rám rúgta az ajtót és közölte, hogy mostantól vele vagyok. Felejtsem el a többieket. Tessék, nézd, itt állok előtted, mit látsz? Én pedig néztem és néztem, és szépséget láttam. Törődést, érzelmek mélységét, selymességet, bujaságot, üdeséget, vagy megfontolt érettséget. Ezer meg ezer különféle arcot láttam, lehetőségek végtelen tárházát, hegyek, dombok illatát és ízét.

Elhozta nekem Tokajt és Egert, Szekszárdot és Somlót, a Balatont, lábam elé terítette az egész csodaországot, amelyben élünk.

Villányt. A Mátrát, a Bükköt, az Alföldet. És alkalmazkodott hozzám. Ha könnyed szórakozásra vágytam, akkor játszott velem, ha meg akartam váltani a világot, akkor leültünk és átbeszélgettük az éjszakát.

Néhány hónap alatt világossá vált számomra, hogy micsoda kincsre bukkantam. Ráadásul végig a szemem előtt volt, csupán a dacos – és a spórolásból sportot űző – tinédzserkor nem engedte a közelembe férkőzni. Hiszen olcsó és hitvány dublőrei mindenhol jelen vannak, beették magukat a köztudatba és rombolják a mítoszát.

Teszik sikeresen, hiszen az a bizonyos köztudat még mindig sznobnak, fennhéjázónak, gőgösnek, ripacsnak tartja, ha valaki közelebbi ismeretséget köt vele. Mert az átlagtól eltérő dolgokat sokszor ellenszenv kíséri. Ő pedig nem átlagos, egyáltalán nem. Minél mélyebben látsz a lelkébe, annál inkább rájössz, hogy mennyire nem az. Természetesen olyanok is mindig lesznek, akik divatból vannak vele. Valószínűleg az ő arisztokrata hahotájuk és eltartott kisujjuk váltja ki a fő ellenszenvet.
A szerencsés többiek azonban, akik tényleg a magyar bor lelkébe és szívébe láttak már bele, nos, nekik hadd ne kelljen már magyarázkodniuk, hogy miért vannak mostantól vele.

Írta: Oláh Róbert
Első közös kirándulásunk eredménye a Kóstolommal: Szekszárd