Elbűvölő franciák – Francia borok a Kóstolom Borbárban

Összes mutatása

Elbűvölő franciák – Francia borok a Kóstolom Borbárban

kostolom_borbar_taittinger

Stílus. Elegancia. Szenvedély. Nagyon francia. Egy pohár Taittinger champagne-t kortyolgattam, és annak a rég látott francia filmnek a címét próbáltam felidézni, aminek a zenéje szólt éppen. A 3 literes Jéroboam palackban erjesztett Brut Reserve elbűvölő volt, nagyon itatta magát, és igazán felcsigázott, hogy mi vár még ránk ezen az estén.

A Kóstolom Borbár Francia borkóstolóját a Bor és Más borkereskedés képviseletében Marczingós Zoltán tartotta, aki elmondta, hogy 13 éve azzal az üzleti tervvel indultak el, hogy ha nem jön be a vállalkozás, akkor megisszák a készletet. Kicsit önző módon így aztán csak olyan italokat tartanak, amit ők is szeretnek. A borokat kóstolgatva és a sztorikat hallgatva azért nem volt nehéz elhinni, hogy ezt a szortimentet könnyű szeretni.

Családias hangulatú, laza este, jó sztorikkal, kellemes társasággal – de a hangsúly persze a borokon volt. Kellemes kis kezdő fehérborunk, a Château Beaubois – Cuvée Elegance Blanc 2015 akkor is a nyarat juttatta volna eszünkbe, ha az ajtón kívül nem langyos nyári szellő lengedezik. Gyümölcsös, nem az a gondolkozós fajta, hamar el is fogyott, hogy átadja a helyét a következő, az előzőnél teltebb Marrenon – Grand Marrenon 2016-nak, ami grenache blanc, vermentino és roussanne házasításából készült, és 6 hónapig tölgyfahordóban érlelődött. A Marrenon márkanév mögött a Rhône völgye és Provence között elhelyezkedő Luberon és Ventoux vidéki bortermelők szövetkezete tömörül, akik a magas minőségű, egyedi borok készítése mellett egy erős nemzetközi márka létrehozását tűzték ki célul. Ez a cuvée a gasztronómiában is jól megállja a helyét, Japánban évek óta a legjobb sushi bornak választják.

A folytatásnál kicsit felborult a “tankönyvi” sorrend, hiszen a sor utolsó fehérbora elé egy rosé került, a Marrenon – Petula Rosé 2018. Ugyanazok készítették, mint az előzőt, és ez a csúcs roséjuk syrahból és grenache noirból. A kizárólag éjjel szüretelt szőlőt préselés után 4 hónapig tartották finomseprőn, így aztán semmiképpen ne ropogós könnyedségre számítsunk, inkább teltebb ízekre. Mi a szokványos, 0,75 literes változatot kóstoltuk, de mint Marczingós Zoltán mondta: “Nézed a tengert, hallgatod a kabócákat… mennyire macerás eközben húzogatni a dugót, ahogy fogy a bor! Szóval van belőle 6 literes is.”

Domaine Fèvre – Nathalie & Gilles – Chablis 1er Cru “Vaulorent” 2016. “Jajjdejó!” – tör ki belőlünk egyszerre egyik kóstolótársammal. A Chablis egyik kivételes Premier Cru területén szüretelt Chardonnay-t legalább egy évig finomseprőn érlelik, 20%-át új francia tölgyfahordókban, a többit rozsdamentes acéltartályban. Nagyon tiszta, kedves, telt íz, úgy van teste, hogy közben nem telepszik ránk. Jó helye volt itt a sorban. 

Eljutottunk a vörösborokig, ismert és ismeretlen francia filmzenék szólnak a háttérben, az asztaloknál mosolygó emberek. Van úgy, hogy nincs jelentősége a hétköznapi gondoknak, legfeljebb azon töprengünk, hogy most a Szajna partján sétálnánk szívesebben, vagy inkább valahol Provence-ban lennénk. Ez a szerda este pont ilyen volt.

Lalande de Pomerol – Château Haut-Musset 2015 – Bogyósgyümölcsök mindenhol! Merlot és cabernet franc kiegyensúlyozott házassága ez a bor, telt, de jóivású gyümölcsbomba, igazi “kérek még!” kategória.

Az előzőekben főleg a 2015-ös és 16-os évjárat eredménye került a poharukba, amikor egész Franciaországban nagyon jó borok készültek, de hamar kiderült, hogy értő kezek kevésbé jó évben is nagyot tudnak alkotni. A Château Haut-Brisson – St-Émilion Grand Cru 2014 az előzőnél ütősebb, a boros tanfolyamokon a lekváros jegyeket ilyenekkel lehet jól elmagyarázni, fantasztikus mélység, besimult tanninok… Az elcsípett mondatok alapján mindenkinek nagyon ízlett ez is, szóval ha a Bor és Más tönkremenne, és a tulajdonosoknak kellene meginni a készletet, szerintem néhányan szívesen besegítenénk.

A kóstolónk végére elérkeztünk az Édenbe… Van az a bor, ami már a címkéjével is eladja magát, de aki megkóstolja, az ízét is biztosan megjegyzi. Pont ilyen a  Domaine Sainte Léocadie – EDEN 2014. Öreg tőkék adták az alapanyagot, syrah-grenache és mourvedre házasítása, és egy éves újfahordós érlelés után került palackba. Feketeribizlis, selymes, elképesztően koncentrált bor. A különlegességét fokozza, hogy mindössze ötezer palack készült belőle, aminek nagyjából a harmadát egyébként Magyarországon fogyasztjuk el. Az ízén kívül persze a címkénél is jól elidőztünk, és megtudtuk, hogy a tulajdonosok annyira szeretik, amivel foglalkoznak, hogy a paradicsomban érzik magukat – ezért nem viselnek ruhát… a helyi fotós pedig elkapta azt a pillanatot, ahogy a szőlőben örömükben felugranak a levegőbe. Bohóságuk ellenére komoly üzletemberek – a “középső fenék” például ezen a birtokon kívül még hét másiknak is az igazgatója.   

Őrült franciák? Lehet. De bennünket teljesen elbűvöltek a borokkal, és a bennük rejlő stílussal, eleganciával és szenvedéllyel.

 

A borok nagyrésze a Kóstolom borbárban poharazva is kapható és elvitelre is kérhető, így aki most lemaradt erről a borkóstolóról, az sem marad ki az élményből.

Szöveg: Szabó Hajnalka
Fotó: Oláh Róbert