Már közel egy éve nyitva a borbár, három éve hajtjuk a Kóstolom szekerét, adatbázisunkban több mint 5000 bor van és a borbárban is megfordult már több mint 300 tétel, mégsem készítettünk még saját bort.

Mármint nagyszülőknél a híres tanúhegyen Zalahalápon a családdal többször is, de palackos, komoly nagy bort, még soha.

Saját, profin megtervezett telepítéssel, metszéssel, szőlőmunkával, zöldmunkával, szürettel, válogatással, préseléssel és erjesztéssel még soha nem készítettünk bort saját- vagy vendégeink örömére, pedig még borász is van a csapatban. Idén pedig úgy alakult, átélhettük első közös szüretünket, amit nagyon szerettünk, erről írunk most:

Júniusban jelezte Csaba kollégám, hogy van egy kis nérója Nadapon a garázsbeálló felett, és szeretne valamit kezdeni vele.

A néró eredetileg csemegeszőlő, de a jogszabályok szerint lehet belőle bort is készíteni.

Mivel nincs profi technológiánk, olyan bort szerettünk volna készíteni, melyet erjedés követően nem kell sokat istápolni, hordóban/tartályban sokat tárolni, érlelni. Pálffy Attila barátunkkal egyeztetettünk, és majdnem nekiugrottunk egy Pet Nat projektnek, de aztán idő szűkében végül natúr rosé lett a témaválasztás. A garázs feletti pergoláról, összesen 6 tőkéről, egy szép péntek délutáni napon közel 70 kg mézédes szőlőt szedtünk le.

Kézzel lebogyóztuk, ezután ledaráltuk és egy műanyag kádba tettük kicsit ázni és színt nyerni, oxigéntől elzárt környezetben (értsd: kis kénporral megszórtuk és háztartási fóliával lezártuk a cuccot).

Sokat nem vártunk, 3 óra múlva már kezdtük préselni az anyagot, melyből gyönyörű rózsaszínű lét nyertünk, színre teljesen Bott Frici natúr roséjára hajazott. Nem azért a hasonlat, mert ennyire elbíztuk magunkat, de a remény felcsillant, hátha készítünk egy szép szűretlen natúr rosét a szép alapanyagból. Ízben gyümölcsös, édes tiszta mustot nyertünk, alig tudtuk megmenteni a gyerekektől és asszonyoktól, ugyanis volt, aki szőlőlekvárt szeretett volna készíteni pár kiló szőlőből, de az ilyen ambíciókat férfiember igyekszik még csírában elfojtani.

Figyeltünk a tisztaságra, hűtésre, az oxidációt igyekeztünk elkerülni, szóval minden jól haladt. A közel 35 liter levet egy üvegballonba tettük, melyet vízzel telt műanyagkádba állítottunk, így hűtve a levet erjedés közben.

A vízzel megtöltött a műanyagkádba jégakkukat helyeztünk, ezeket Csaba azóta is szorgalmasan cserélgeti, hogy a víz hőmérséklete ne menjen 18 fok fölé. A lé mocorog, de elég lassan történnek az események. A végeredményt ígérjük, megmutatjuk – amennyiben fogyasztható lesz.

Bort készíteni bárki tud, de olyat, amilyenről lehet hosszan beszélni vagy amit a borbárunkban is szívesen bemutatunk nektek, ahhoz hozzáértés és kitartás kell. A következő hetekben bemutatjuk nektek, hogyan szüretelnek a profik, és hogyan készülnek az általunk nagyon kedvelt boraik.

Jövő héten Balassa Pisti mutatja be először 2018-as tételeit és mesél a tokaji szüretről, borairól.

Ezután Sebestyén Csabi Szekszárdról, majd Illés Tamás a Pannonhalmi Főapátság pincészetétől hoz borokat és történeteket a témában.

Írta: Pintér Zsolt